Történelmi áttekintés
Az eddigi kutatások szerint a bolgárok már évszázadokkal ezelőtt megjelentek a történelmi Magyarország területén. A bolgár-magyar kapcsolatokkal foglalkozó kutatók, történészek három letelepülési hullámot tartanak számon.
A magyarok és a bolgárok közös harcai az oszmán hódítók ellen a XIV sz. végén és a XV század első felében eredménytelennek bizonyultak. Miután a törökök elfoglalták Bulgáriát, az utolsó bolgár uralkodók fiai - más bolgár menekültekkel együtt - magyar földön találtak menedéket. Bolgár és magyar történészek kutatásai alapján kiderült, hogy létezik egy 1428-ban keltezett oklevél, amelyet Zsigmond király adott ki, és amelyben az olvasható, hogy a király a visegrádi vár közelében, Rosd-szigetén (a mai szentendrei sziget) megtelepült bolgárokat mentesíti az adó fizetéstől.
„A bolgároknak ezt az előjogát többször is megerősítették a XVI. század elejéig, s ez azt bizonyítja, hogy a magyar uralkodók számítottak rájuk a török betolakodók elleni küzdelemben." (Petrov, R: Konsztantin és Fruzsin felkelése)
Mályusz Elemér szerint a Rosd-szigetre letelepülők a „Szörényi bánságban átmenetileg tartózkodó bolgárok voltak. Sőt a XVII. század első felében (a Rosd-szigetet) Bolgárfalunak mondják írásos emlékeink".
A második betelepülési hullám 1688-ban indult, a lakosság ezrei északnyugatra és nyugatra menekülték.
A XVII. században a katolicizmus nemcsak Plovdivban és Nikápolyban, hanem a Nyugat-Bulgáriában fekvő Csiprovec mezővárosban is elterjedt. A felkelést a csiproveci bolgár katolikusok robbantották ki. A felkelés kegyetlen leverése után a lakosság Erdélybe menekült. Ők alkotják azt a népcsoportot, amely ma „bánáti bolgárok" - ként ismert a köznyelvben.
Kiváló magyar tudósok, etnográfusok már a XIX. században is foglalkoztak a Magyarország területén letelepült bolgárokkal. Tanulmányaikban nemcsak a bolgár lakosság szokásait, hagyományait írták le, hanem fontos adatokat közöltek a bolgár településekről és a bolgár lakosság lélekszámáról is.
Galgóczi Károly „Magyarország, a Szerbvajdaság s Temesi Bánság mezőgazdasági statisticája” c. munkájában - amelyet a szerző saját költségén adott ki Pesten, 1855-ben - azt írja, hogy „a többi nemzetiségek közül a bolgárok 21900-an vannak „... és különösen a Bánátban, Vingán és Ó-Bessenyőn laknak".
Czirbusz Géza „A Délmagyarországi bolgárok ethnológiai magánrajza" c. (1882-ben, Temesvárott megjelentetett) munkájában szintén megerősíti, hogy Ó-Bessenyő „tősgyökeres bolgár lakosságú" és az „1880-ik népszámlálás idejében lakóinak száma 6.386", majd így folytatja: „Részünkről a bolgárok számát 25.500-ra tesszük. Az a 25.000 bolgár 36 helységben lakik... 17,000 eredeti bolgár következő helyeken: Bolgártelep, Barácsháza, Bessenyő, Brestye, Ivanova, Regendorf, Kanak, Vinga (tiszta bulgár), Denta, Módos, Lukácsfalva, Ittvárnok, Valkány, Omor, Izgár, Vermes, Gyurgyevo (vegyes lakosságú helyek)".
Bárhol is települtek le a bolgárok a történelmi Magyarország területén, mindenütt kertészettel és földműveléssel foglakoztak, ily módon gazdagítva a magyar konyhakertészetet is. Ezt alátámasztja a Czirbusz Géza „A temes- és torontálmegyei bolgárok" c. könyvéből származó idézet: „A bolgárok okos gazdálkodása éppen annyira válik hasznára a járásoknak, mint a németek közgazdasági részvétele a Délvidék termelésében..."
E tanulmány azokkal - a bolgárok „harmadik hullámát" képező - „vándor" kertészekkel foglalkozik, akik gazdasági és szociális okok miatt jelentek meg a történelmi Magyarország területén.
A gazdasági okok között első a földnélküliség. A több évszázados török uralom gátolta a nagybirtokok kialakulását és a városiasodást. Az elvándorlás okai között jelentős szerepet játszottak a megélhetési nehézségek. Azokban az országokban, ahova kivándoroltak, „jobb megélhetést és biztosabb pénzszerzési lehetőséget reméltek, mint hazájukban." (Szalva Péter)
A XIX-XX. század fordulóján szinte minden nagyobb magyar város környékén létesültek bolgárkertészetek. A XIX. század végére a bolgárokat már a kisebb nemzetiségek közt tartották számon. (Lásd. Kőnek S. A Magyar birodalom statisztikai kézikönyve, 1878)
A kertészetek elterjedése az országban, a bolgárok példás, szorgalmas munkája, szerepük a magyar gazdaságban és kereskedelemben a magyar köznévállományt - a Történeti Etimológiai Szótár szerint - egy új fogalommal: a „bolgárkertész" kifejezéssel bővítette.